itthon újra

Kedveseink!
A kalandunk végéhez értünk. Hamar elröppent ez a két hónap. Húsvét hétvégéjén indultunk útnak. Pénteken még Robi elrendezte az utolsó simításokat. Aztán egy gyors pakolászást, vacsorázást megejtve az éjszaka közepén elindultunk. Reggelre értünk Párizsba, ahol találkoztunk régi cimboráinkkal (V.Grácia és kedves férjecskéje). Nagyon jó dolgunk volt. Egész nap róttuk az utcákat, tereket, parkokat. Sehová nem mentünk be, inkább csak a hangulatot kerestük. Szép város. Barátságosnak és emberközelinek találtam a belvárost. Mindamellett, hogy kutyakakás és sajnos sok a hajléktalan és koldus is. Nagyon sokszínű, persze nem is tudom, hogy mennyire alkothatunk tiszta képet, lehet, hogy csak turistákkal találkoztunk a belvárosban? (hihi) Amikor hajnalban Párizs közelébe értünk hatalmas dugóval találtuk szemben magunkat. Látszólag egész Párizs menekült el a városból...ki tudja



ezt a képet hazaindulás előtt készítettük, nagyon szép volt a környék kivilágítva is!

folyt.köv.

újra itthon

Az első lángos, palacsinta evészet
itthon

lassan itt a vége, fuss el véle...

...holnap indulunk Párizsba. Ez a terv. Városnézés, régi baráttal találkozás.
Jó lesz otthon újra, találkozni Mindnyájatokkal!
Ez a kép ma készült, amolyan készülődős, pakolgatós csendélet féle, és mindenképpen nagyon tavaszias (és hihi)
Üdv Nektek! Nagyon szép húsvétolást kívánunk!

a nagy homokhegyet nem hagyhattuk ki!

Igy aztàn elmentunk es megmàsztuk a Pylai dunet. Nagyon szupi idonk volt. Az ocean szép volt, mint mindig. A homok finom meleg. Aztan lementunk a partra. Rebuka megnyitotta a furdozo szezont. Mi is eleg vizesek lettunk- bàr nem igy terveztuk (hihi). Delutan eleg felhos lett az eg, ugy gondoltuk jobb egy esot meguszni...osszekaptuk magunkat es tovabballtunk. Biscarrosse felé vettuk az irànyt. Nagyon balatoni volt (nekem) a hangulat. Jo, csak itt egy kicsit hullàmzobb a viz! Nagyon szep volt!
A tobbi képet ide kattintva làthatod

Piac

Szombaton itt jartunk Rebuval kettesben. Mindent jol atneztunk! Volt ott minden. Hal, zoldseg, gyumolcs, sajt; frissen sutott dolgok, régiségek, ruhàk, cipok , tàskàk, ultetni valo novények meg minden féle jo dolog. Ami nagyon tetszett, hogy nem volt a halas-kagylos standoknàl budos! Es orult sokan voltak. Igazi vasari forgatag volt!
Fentebb az egyik képen epret arul ay elado. Azt mondja Rebu: nezd Anya, az nem is igazi! (van benne valami, mert bar latszatra epernek tunik, az ize meg valahogy nagyon nem epres...)

Bordeaux

Szombat este eljutottunk Bordeaux-ba.
Jó nagyot sétáltunk az éjszaka közepén.
Jó volt.
Szép városnak találjuk.
Képek az albumban

boldog áprilist!

kerti virágok

dolgozás

Dolgozás megy mifelénk, ezerrel. Már két szobát pipálhatunk ki. Jó ez a haladás. Most a harmadik van igen erős kozmetikai beavatkozás alatt.
Aztán meg teszek fel a környékről, házról készült képeket az albumba. Közkívánatra. Nézzétek meg! Meg legyetek boldogak, hogy így beléptünk április havába!

édes álom

Stella kutya és a Pireneus egyik csúcsa

egy szoba kipipálva

Készen van a festés. A szoba új burkolatot, parkettát kapott. Már összeszerelve, félig bepakolva díszeleg a szoba sarkában az új ruhásszekrény. Végül is az IKEÁ-nál maradtunk. Jó választásnak tűnik. És az ágy is elkészült, rusztikus egy darab! Szóval szépen alakul a lakás.

zuzmó izé-bizék

...csak mert tetszenek (a Pireneusokban)

folytatás folytatása

Elég cikis, hogy ma még a múlt hétvégi eseményekről regélek. Elnézést a kései beszámolóért!
Lassan visszaszámlálás indul a hazautunkig. Örülünk, hogy ennyi dolog történhetett velünk ittlétünk során, és annyi élménnyel gazdagodhattunk!
Visszatérve a múlt szombatra: a szomszédolás után nagyot szendvicseztünk, mert azt találtuk ki, hogy este kint sütögetünk majd valami finomat. Átjöttek velünk a szomszéd gyerkőcök is. Így aztán kibővült a kis játszó csapat. A vacsi nagyon jól sikeredett. Aztán a háziak gyerkőcei rögtönöztek nekünk egy kis hegedű muzsikát. Sokat beszélgettünk. Szépen eltelt az este.




Ezen a kis videón a két lány muzsikál, CD-ről ment a háttér zene

Aztán Vasárnap reggeli után Robival nyakunkba vettük a környéket és röpke 45 perc túrázás után leértünk a faluba a kocsinkhoz. Kipróbáltuk, hogy így kihűlt állapotban hogyan szuperál a kuplung, hát hála Istennek, működött (azóta is rendben funkcionál!). Fel is mentünk a házhoz. (Nagyon izgalmas volt a szerpentinen kocsikázni!!) Az út hazafelé minden gond nélkül telt. Kicsit megálltunk egy kedves városkában: Aire-sur-L'Adour -ban. Sétáltunk egy csöppet a folyóparton. Barátságos, sekély vizű folyónak tűnt. A kőhíd túoldalán zúgóval. Nem is tudjuk mi kapcsán, de az összes uniós állam zászlója kint volt. Meg is örökítettük (fotókat lásd az albumban)

pala

pala a hegyen, hegyben, a háztetőn, a kertben a talpunk alatt

folytatás

Tehát szombaton jól kialudtuk magunkat. Gyönyörű időre ébredtünk. Sütött a nap hét ágra, felhő egy sem volt az égen. Így amerre elláttunk csak hegyek és az élénk kék ég. Olyan jó volt az idő, hogy kint reggeliztünk a szabadban. A gyerkőcök hamar eltűntek felfedezni a kertet, meg trambulinozni. Aztán elindultunk szomszédolni. A vendéglátóink egy éve élnek itt ebben a 300 éves házban. Ezekkel a szomszédokkal most találkoztak nemrég először. A szomszédságban sok errefelé az egyedülálló idős férfi. Nagyon megörültek ennek a fiatal családnak! Ők három éve költöztek föl a hegyekbe. A srác régi álma teljesedik be. Pásztor szeretett volna lenni- hát már az. Juhokat tartanak, és sajtot készítenek. Sokat mesélt. Például, hogy miért perzselik fel a hegyoldalat. Meg, hogy micsoda kaland vár rájuk nyaranta, mikor felhúzódnak egész magasra a hegyekbe, mert ott még friss, dús legelők várják a juhokat. egy-egy ilyen legelőre sokat kell várni. Amit ők néztek ki maguknak egy 86 éves bácsié, talán még az idén is ő maga viszi fel a juhait...Kb két hónapot töltenek fenn. Kis bunkijuk van, ahol épp elfér egy ágy, és ahol a sajtot el tudják készíteni. Kézzel fejnek. Jól jön a jéghideg vizű forrás a közelben, ha az ember 300 juhot fejt meg kétszer egy nap. Hú, nagyon kemény élet.És szép. És jó, hogy az ott készült sajt nagyon finommm!
Mesélte, hogy nagyon szeszélyes az időjárás fent a hegyen. Nem tudja az ember kiszámítani, hogy mi jön. Ha villámlás kíséri a vihart jobb, ha valami mélyedést keres az ember és nagyon összehúzza magát.
Kicsit vicces, hogy a szomszédba átmenni felért egy jó kis túrával. De nagyon jól esett. Szép volt. Út közben láttuk a forrást, amiből a vizet nyerik a házban. Egészen finom volt és nagyon hideg- semmi klórszag.

Érdekes volt, ahogy a szomszédék földjére léptünk fogadott minket a juhászkutya. Kedvesen az értésünkre adta, hogy ez itt az ő nyája. (Csak kicsit tojtam be.) De annyira jó volt tapasztalni, hogy milyen természetesen viselkedik! Épp annyit tesz, ami elég ahhoz, hogy tudjuk kinek hol van a helye :)
Aztán találkoztunk a baromfiudvar lakóival és a fehér galambokkal, meg a másik két kutyussal, és a nyuszikkal és a csacsikkal. És láttuk fentebb a hegyoldalon ügyködni két helyi fickót, ősi malac komát, amint jóízűen készítették elő a jövő évi legelő területét. Kitúrnak minden gazt, gyökerestül elfogyasztva azokat, még a töviseket is. Ritka csúnya jószágok, de talán pont ezért szépek már, szinte.
Tényleg, még egy érdekesség, hogy azon a vidéken a béarn-iek élnek
Az iskolában a saját nyelvükön tanulnak, ez olyan jó! A munkaadóink nagyfia tanitóbácsi, Pau-ban- ő is sokat mesélt! :) Mert hát ott sok baszk is él.

folyt.köv.

és meglátánk a nagy hegyet

A Pireneusokban jártunk.
Escot falutól tízperc szerpentines kocsi útra.
Péntek délután indultunk.
A hétvége elég kalandosra sikeredett.
Először is azért, mert kis félreértések miatt nem is tudtuk, hogy hová tartunk, pontosan.
30 km-s körzeteben három falu is van, szinte azonos névvel.
Kiejtése nagyon hasonló.
Aztán pedig a kisebb tévelygések közepette szegény autónk kuplungja majdnem feladta a harcot egy csúnya emelkedőn.
Félő volt, hogy nem is tudunk odaérni.
De végül is jól jött, hogy telefonálni kell a helyszín egyeztetése kapcsán-addig hűlhetett a kocsi. Sötétedésre értünk a kis faluba.
Nem igazán láttuk, hogy mekkorák is a hegyek.
Csak arra lettünk figyelmesek, hogy mintha füstös, parazsas sávokat látnánk- először azt hittük láva, hihihaha.De mint kiderült nem erről van szó. Mivel ez a vidék leginkább juh nyájairól, juhsajtjairól híres (az út mentén ki is van írva :a sajtok útja) a legelők itt nagy kincsnek számítanak. Ahhoz viszont, hogy friss, zsenge fű sarjadhasson fel kell perzselni a magasba szökött gazt. Hát ezt láttuk este.

folyt.köv.

a szoba kezd átalakulni-Robi munkálkodik

Sajnos nem készítettünk "előtte" fotót, de most így néz ki:
Falfestés késznek mondható, most folyik a parkettázás



(egy kis lakberendezés: arra gondoltam, hogy a falakat festhetnénk egy könnyed, természetes színre- például itt a vakolat színe nem szürkés, hanem ilyen kellemes sárgás homokos- mert ez egy jó hátteret adna. Főleg, ha eladásra kerül a ház, nyitva maradhat az ízlésvilág. És közben otthonosságot is sugározna. A lényeg, hogy jó pár kört kellett futni ez ügyben...de az eredmény a lényeg! Elnézést, elkapott a hév, nagyon belemelegedtem a részletekbe-hát ezzel is telnek napjaink!)

robi tovább mesél

Esetleg, hadd írjak még arról, hogy hol lakunk: van egy kis különálló lakrészünk a házban, van kellemes udvar, sok gyep, a szomszédban hárommal arrébb hatalmas libák. Tán tömésre várnak környékbeli jó szokás szerint, de jó hangosan gágognak ha olyanjuk van. A központban - (innen 500 m) Sainte Foy la Grande - rengetek a szűk utca meg a régi ház (sok száz évesek) (-> Viki albumában képek). Szombatonként piac, rengeteg árussal: libamájjal, tengeri herkentyűkkel, sajtokkal, borokkal, élő tyúkkal, fonott kosarakkal, CD és könyvárus, minden ami szem-szájnak-fülnek ingere. Ilyenkor lezárják délelőttre a belvárost, és a sok utcában mindenki csak vásárol, kávézgat, és trécsel órák hosszat, ahogy a heti társasági élet megkívánja. Aztán itt vannak a Chateau-k. Állítólag itt a Dordogne folyó mentén több száz kastély van. És tényleg nem túloznak. Sok közöttük a várkastély is (köszönhetően a hajdan dúlt százéves háborúnak), és sok a szőlőbirtokosok kedves kis 1-2 tucat szobás kastélya, győnyörű kertekkel, ciprusokkal, és végeláthatatlan sorokban szőlővel. Ezen a vidéken, amerre csak megyünk, mindenhol szőlő van a földeken, elvétve egy-egy legelő, birkák, lovak, vagy tehenek. Épp ma, sétálgatva itt a városszéli utcácskákban, megállapítottuk, hogy a középkori hatású központtól drasztikusan eltérő kertvároska teljesen olyan, mintha Gárdonyban, vagy a Balaton partjánál kószálgatnánk az utcákban. Amolyan üdülővidék ez az egész. És angolokból is van bőven. Úgy ahogy vannak, mindenestül átcuccoltak ide nyugdíjas napjaikra. Bár a kedvükért kiírnának ezt azt angolul is, merthogy a franciával a jó részük évek múltán is hadilábon áll (nemhiába, ha egyszer sokan vannak, jól el is vannak maguk között). Ámde a franciák makacsak, és nem írnak ki semmit angolul, tehát marad a kínkeserves fárasztó találgatás, de így tanulunk. No meg a GPS : à gauche, à droit. Mindenhol akad tanulni való.

és még robi mesél egy picit

Ellátogattunk egy házi Bibliaórára innen nem messze egy este: egy nagyon különös kis közösségbe. Az asszonyok szigorúan kendőben, csak a férfi tagok szólhatnak az alkalmakon ... ők a Darbisták. Nagyon ragaszkodnak a jó rendhez. Aztán meg egy másik gyüli Bergerac-ban, ahova Béláék járnak, egy Manus (Manouches) - vagyis roma közösség, nos egy szombat estét az ő alkalmukon töltöttünk el. Ha azt mondom, nagyon érdekes volt, az nem sokat mond, de ráadásul egy tapintatos kifejezés. Majd megsüketültünk, olyan brutális a hangerő. Prédikálás meg az éneklés is. De énekelni azt nagyon tudnak! Amolyan ifi kórus, meg dicsőítés vezető bácsika. Egész nyugatias a stílusuk (a szószék mögött hatalmas kék neon betükkel felírva: Jésus t'aime). A prédikátor meg náluk gyakran utazó vendég, mint ahogy az egész népség konkrétan utazó cigányok, igaz a hívők letelepedtek, és lakókocsikban laknak telepeken, de évről évre útra kelnek akár több hónapra, is egy hatalmas sátorral, és "evangélizálni" letelepednek egy városban, úgy hogy napközbenre vállalnak alkami munkákat az adott környéken, este meg a sátorban tartanak közösségi alkalmakat.





A videó igazából csak a hangok miatt érdekes :)

robi tovább blogol

Aztán volt alkalmunk egy délután az óceán parton időzni, s bár a víz hideg volt, de nem hagyhattuk ki: azért térdig bele kellett mártózni. A napóleoni időkben telepített méretes fenyőerdőket rendesen megtépázta a hatalmas január végi szélvihar, no meg a kempingeket is (Bélának kellet egy kemping medencéjén a sérült dekorációt megnézni, s kapva a kirándulás alkalmán mi meg elkísértük). De ez vihar dolog csak a part közelében jelentett nagy pusztítást, és a fák továbbra is hűségesen ellátják feladatukat: mint megtudtuk, az a dolguk, hogy a parton tartsák a homokot, nehogy a beljebb eső területek elsivatagosodjanak. És láttuk a pyla-i dűnét a parton, és még valamikor vissza szeretnénk menni, hogy valamelyik hétvégén egy kiadós gyalogtúrával a gerincén végig csámborogjunk. (olyan 100-110 m magas, és kb 3 km. hosszú - pont a parton). Innen tőlünk az óceán olyan 2 órányi kocsikázás, félúton Bordeaux-val. Megér egy szombatot. Bár rohamosan fogynak a hétvégék. Ha minden jól alakul, jövő hét végére Béláékkal (itt úgy szólítják, hogy Beláá) szóval a Pireneusokba kirándulunk, találkozni a fiaikkal, illetve meglátogatni a család barátait, akikkel volt már alkalmunk nekünk is megismerkedni. Egy család Dél-Afrikából, itt élnek egy tanyán fent a hegyekben nem messze a spanyol határtól, és egy hétvégét itt töltöttek St Foy-ban velünk, Rebeka jól összebarátkozott a két lányukkal, akik 7 és 13 évesek és szerencsénkre az angol miatt velük is nagyokat tudtunk dumcsizni.
Amúgy meg esténként gyakran nagyokat beszélgetünk. Olvasgatunk egyszer-egyszer Bibliát francia és angol nyelven (Béláék az angol tudásukat szeretnék építeni, mi meg kapirgálunk ezt azt franciából).

robi blogol

Csók innen Franciao.-ból!
Nos, végre sikerült leülnöm a gép elé.
A napjaink telnek rendesen, már kb. felénél tartunk az utunknak. Az eddigi hetekben sok minden történt, legelőször is, hogy itt a házban - ami nem mellékesen, egy óriási épület-, végül is nem lesz ilyen házi uszoda féleség, hanem felújítjuk a hálószobákat, meg bővítési munkálatok zajlanak. Aztán meg, hogy cseppet se legyen egyhangúnak mondható a helyzet, Bélának időközben akadt lent a tenger parton munkája, és végül aztán úgy döntött, hogy magával visz engem is. Tehát két hete hétfő reggel útra keltünk, délnek, hogy Monaco és Nizza között egy hatalmas luxus szálloda felújításánál Béla a medencék beton dekorációban részt vegyen. Én meg, mint újdonsült segédje kísértem el erre a kalandra. No hogy rövidre fogjam, pár óra alatt kiderült, amit előre a telefonon nem lehetett a legapróbb részletekig tisztázni, hogy ezt a feladatot nem neki találták ki, így nem is tétováztunk, irány haza, úgyhogy kedd este már újból St. Foy-ban voltunk. Mindenesetre nagy élmény volt belepillantani egy röpke időre a Cote d'Azur világába igaz szezonon kívül. Egy panzós szállás 3 buszmegállóra Monacótól (Villefranche sur Mer - az öböl lenyűgöző), a szálloda a 40 vállalattal akik egyszerre szorgoskodnak, hogy 2 hónap múlva nyitni lehessen - volt ott vagy 200 ember: betonozás, vízszerelés, medence építés, burkolás, minden egyszerre, a nagy hallban, mintha bomba robbant volna, óriási felfordulás, hatalmas sürgés-forgás, látszólag veszettül nagy fejetlenség, de az idő nagy úr, kapkodni kell. Szerintem egy szoba sem volt, amit ne kaptak volna szét. Mindenesetre a két hétből 2 nap lett, viszont így itt a házon nem áll a munka addig sem. Beletelt itt azóta egy-két napba míg terveket szőttünk, meg felmértem a ház méreteit, aztán készítettem pontos rajzokat a házról a sz-gépen, meg a nagyobbik hálót kicuccoltuk, szétkaptam a beépített szekrényt, a falakat újra gletteltem, egész babán néz már ki. Holnap sztem szerzünk szalagparkettát-clickeset, meg festéket a falra, szóval nem unatkozunk.