robi tovább blogol

Aztán volt alkalmunk egy délután az óceán parton időzni, s bár a víz hideg volt, de nem hagyhattuk ki: azért térdig bele kellett mártózni. A napóleoni időkben telepített méretes fenyőerdőket rendesen megtépázta a hatalmas január végi szélvihar, no meg a kempingeket is (Bélának kellet egy kemping medencéjén a sérült dekorációt megnézni, s kapva a kirándulás alkalmán mi meg elkísértük). De ez vihar dolog csak a part közelében jelentett nagy pusztítást, és a fák továbbra is hűségesen ellátják feladatukat: mint megtudtuk, az a dolguk, hogy a parton tartsák a homokot, nehogy a beljebb eső területek elsivatagosodjanak. És láttuk a pyla-i dűnét a parton, és még valamikor vissza szeretnénk menni, hogy valamelyik hétvégén egy kiadós gyalogtúrával a gerincén végig csámborogjunk. (olyan 100-110 m magas, és kb 3 km. hosszú - pont a parton). Innen tőlünk az óceán olyan 2 órányi kocsikázás, félúton Bordeaux-val. Megér egy szombatot. Bár rohamosan fogynak a hétvégék. Ha minden jól alakul, jövő hét végére Béláékkal (itt úgy szólítják, hogy Beláá) szóval a Pireneusokba kirándulunk, találkozni a fiaikkal, illetve meglátogatni a család barátait, akikkel volt már alkalmunk nekünk is megismerkedni. Egy család Dél-Afrikából, itt élnek egy tanyán fent a hegyekben nem messze a spanyol határtól, és egy hétvégét itt töltöttek St Foy-ban velünk, Rebeka jól összebarátkozott a két lányukkal, akik 7 és 13 évesek és szerencsénkre az angol miatt velük is nagyokat tudtunk dumcsizni.
Amúgy meg esténként gyakran nagyokat beszélgetünk. Olvasgatunk egyszer-egyszer Bibliát francia és angol nyelven (Béláék az angol tudásukat szeretnék építeni, mi meg kapirgálunk ezt azt franciából).