folytatás

Tehát szombaton jól kialudtuk magunkat. Gyönyörű időre ébredtünk. Sütött a nap hét ágra, felhő egy sem volt az égen. Így amerre elláttunk csak hegyek és az élénk kék ég. Olyan jó volt az idő, hogy kint reggeliztünk a szabadban. A gyerkőcök hamar eltűntek felfedezni a kertet, meg trambulinozni. Aztán elindultunk szomszédolni. A vendéglátóink egy éve élnek itt ebben a 300 éves házban. Ezekkel a szomszédokkal most találkoztak nemrég először. A szomszédságban sok errefelé az egyedülálló idős férfi. Nagyon megörültek ennek a fiatal családnak! Ők három éve költöztek föl a hegyekbe. A srác régi álma teljesedik be. Pásztor szeretett volna lenni- hát már az. Juhokat tartanak, és sajtot készítenek. Sokat mesélt. Például, hogy miért perzselik fel a hegyoldalat. Meg, hogy micsoda kaland vár rájuk nyaranta, mikor felhúzódnak egész magasra a hegyekbe, mert ott még friss, dús legelők várják a juhokat. egy-egy ilyen legelőre sokat kell várni. Amit ők néztek ki maguknak egy 86 éves bácsié, talán még az idén is ő maga viszi fel a juhait...Kb két hónapot töltenek fenn. Kis bunkijuk van, ahol épp elfér egy ágy, és ahol a sajtot el tudják készíteni. Kézzel fejnek. Jól jön a jéghideg vizű forrás a közelben, ha az ember 300 juhot fejt meg kétszer egy nap. Hú, nagyon kemény élet.És szép. És jó, hogy az ott készült sajt nagyon finommm!
Mesélte, hogy nagyon szeszélyes az időjárás fent a hegyen. Nem tudja az ember kiszámítani, hogy mi jön. Ha villámlás kíséri a vihart jobb, ha valami mélyedést keres az ember és nagyon összehúzza magát.
Kicsit vicces, hogy a szomszédba átmenni felért egy jó kis túrával. De nagyon jól esett. Szép volt. Út közben láttuk a forrást, amiből a vizet nyerik a házban. Egészen finom volt és nagyon hideg- semmi klórszag.

Érdekes volt, ahogy a szomszédék földjére léptünk fogadott minket a juhászkutya. Kedvesen az értésünkre adta, hogy ez itt az ő nyája. (Csak kicsit tojtam be.) De annyira jó volt tapasztalni, hogy milyen természetesen viselkedik! Épp annyit tesz, ami elég ahhoz, hogy tudjuk kinek hol van a helye :)
Aztán találkoztunk a baromfiudvar lakóival és a fehér galambokkal, meg a másik két kutyussal, és a nyuszikkal és a csacsikkal. És láttuk fentebb a hegyoldalon ügyködni két helyi fickót, ősi malac komát, amint jóízűen készítették elő a jövő évi legelő területét. Kitúrnak minden gazt, gyökerestül elfogyasztva azokat, még a töviseket is. Ritka csúnya jószágok, de talán pont ezért szépek már, szinte.
Tényleg, még egy érdekesség, hogy azon a vidéken a béarn-iek élnek
Az iskolában a saját nyelvükön tanulnak, ez olyan jó! A munkaadóink nagyfia tanitóbácsi, Pau-ban- ő is sokat mesélt! :) Mert hát ott sok baszk is él.

folyt.köv.